Fészkelőhely: Elsősorban lomberdők, erdőszélek, bokrosok költő madara, de megtalálhatjuk fészkét tiszta és elegyes állományú fenyvesben, nádasban, nagyüzemi gyümölcsösben és az ember közvetlen környezetében is. Magyarországon a fekete rigó urbanizálódása közvetlenül a századforduló után indult meg. Az azóta eltelt mintegy nyolcvan év alatt gyakori fészkelője lett a városszéli kerteknek, de a város szívében levő parkoknak és tereknek is. A városi környezet kedvező életfeltételeit (több táplálék, természetes ragadozók hiánya stb.) kihasználva, tömegesen elszaporodott.

Költési idő: A városi parkokban március végén, az erdőkben április elején kezdi a költést. A szárazabb nyárközepi periódust kivéve folyamatosan kétszer, háromszor is költ évente. Az utolsó költés augusztus elejére is eltolódhat.

Fészkelés: A hímek februárban foglalják el a költőhelyet, és annak határát erőteljes, messze hangzó énekkel védelmezik. A párok által védett revír nemcsak a fiókák fölneveléséhez szükséges táplálék megszerzését teszi lehetővé, hanem csökkenti a fajtársak közötti összetűzések lehetőségét, valamint a különböző ragadozók által okozott fészekaljpusztítást is. Ágvillába, bokorra, tüskés cserjére, szederindák közé építi fészkét. A városi élőhelyeken gyakran fészkel házfalak repedésében vagy ereszcsatornák hajlatában is. A tojó 2-3 nap alatt megépíti vékony gallyakból, fűszálakból álló, sárral összetapasztott fészkét. Ritkán a fű és az avar között a földön költ, ilyenkor a fészek belsejét avarlevelekkel béleli. A tojások száma 4-5, ritkán 6. Az utolsó tojás lerakása után kezdődik a kotlás és 14 napig tart. A fiókák 12-13 napos korukban elhagyják a fészket, de a szülők (főleg a hím) még 2-3 hétig etetik őket. A tojó eközben elkezdheti az új fészekalj tojásainak a lerakását. A második költés fészkét általában új helyre építi. Ritkán előfordul, főleg a városi parkokban, ahol kevesebb a fészkelésre alkalmas hely, hogy az első költés fészkét használja újra. Három költést figyelembe véve a lerakott tojásoknak csak 40-50%-ából fejlődik repülni tudó fióka.

Táplálkozás: Cserestölgyesben öt éven keresztül végzett vizsgálatok szerint a fiókanevelés időszakában főként hernyókat (sodrómolyok, tollascsápú araszoló, kis téliaraszoló, kis és közepes fésűsbagoly), bogarakat (futó-
bogarak és azok lárvái, pattanók, cserebogarak), lószúnyogokat és gilisztákat zsákmányoltak. A fiatalabb fiókákat főleg a lágyabb, kevésbé kitines állatokkal (hernyókkal, gilisztákkal) etették a szülőmadarak. Az idősebb fiókáknak több keményebb táplálékot (bogarakat, ikerszelvényeseket) adtak. A költési időben növényi táplálékot csak kis százalékban fogyasztanak. Ősszel a rovartáplálék mellett megnő a magvak és a bogyós termések (bodza, galagonya, vadrózsa) aránya. Egyes helyeken a seregélyekkel együtt rájárhatnak a szőlőkre is. Gyakran megfigyelhető, hogy hulladékot, ételmaradékot, almacsutkát fogyaszt. A növényi magvak és termések kivételével zsákmányát általában a talajfelszínen, avar között keresi. Sokszor megfigyelhetjük, amint gyors csőrvágásokkal avarleveleket forgat. Egyik fő táplálékát, a gilisztát hallása segítségével fedezi fel.

Állománynagyság: Mindenfelé gyakori fészkelő. Középhegységi tölgyesben hektáronként 0,5-3 pár fészkel. Városi parkokban, tereken a zöldterülettől függően ennél jóval sűrűbb is lehet állománya.

Vonulás: A városban fészkelők egy része helyben marad és a telet nálunk tölti, a másik rész és az erdőben fészkelők szeptemberben kezdik a vonulást. A gyűrűzési adatok alapján a Földközi-tenger nagy szigetein és Olaszországban töltik a telet. Február végére már újra a hazai erdőkben vetélkednek, verekednek fajtársaikkal a legjobb fészkelőhelyekért.

Védelem: Napjainkban nem ismertek egyedszámát drasztikusan csökkentő tényezők. Télen a városi parkokban áttelelő példányokat almával vagy konyhai hulladékkal etethetjük.