Boris Vallejo, a perui származású művész oly élethűen jeleníti meg festményei alakjait,

hogy mikor először láttam képet tőle, azt hittem, számítógépes grafika…

Az emberi alakok tökéletességére törekszik, s képeit elnézve az ember azt hiszi magáról, hogy nem megfelelően izmos a testalkata, nincs eléggé kigyúrva és hasonlók….. a művész olyannyira az ember tökéletességének megalkotását tartja szem előtt, hogy szinte földönkívülieknek érezhetik magukat az átlag, nem ’’ tökéletes testű’’ emberek, vagyis mi….

(Mondjuk a tökéletesség, mint minden ezen a világon, viszonylagos….)

A festőművész, kit a többség csak a Mester néven emleget, képes elrepíteni egy egészen különös fantáziavilágba, s képein nem feltűnők a fantasy-figurák megjelenített alakjai sem, pedig az emberi, a valós világban ábrázolja őket néhol az átlag emberekkel együtt.

A tökéletes emberfigurák láttán azt hinnénk, a művész szerint a képein megjelenített embertípus a tökéletes, bár a Mester azt nyilatkozta, az a tökéletes emberi alak, amit megfelelő nézetek szerint tökéletesnek nyilvánítunk (vagyis mindenkinek más a tökéletes).

Mikor megkérdezték, képről másolja –e képeit, azt felelte, hogy polaroid képek segítségével viszi át a 3D-t 2D-ba, és képei elkészítésében szerepet játszanak még az előre elkészített vázlatai is. Műveit albumokba rendszerezték, melyekben ceruzás rajzok is találhatók.

Képeit újfajta technikával festi, az emberalakok így kitűnnek, vagy elmosódnak a szerző akarata szerint. A feltűnő, éles, hangsúlyos - mind meleg, mind hideg színek-, valóságos színorgiának nevezhetők, hisz az ember nem tud úgy elmenni egy-egy képe mellett, hogy nem kelti fel a figyelmét az alkotás. Boris Vallejo képes arra, hogy a szörnyűséges és a szépséges alakokat tökéletes harmóniában jelenítse meg.

Bár a festő művészete megosztja a nézők véleményét, azért én mégiscsak Mesternek szólítanám…….