A ’sur réalisme’ francia eredetű szóból származik a művészeti stílus és korszak is. Központjai Franciaország és Spanyolország. Lényege: menekülés az I. világháborút Követő gazdasági-politikai káoszból; tiltakozás a valós ’’civilizált’’ világ embertelensége, kegyetlensége ellen; elvonulás a fantáziába, az álmokba és emlékekbe, az őrült víziók irreális világába, mert: ,,Az ember igazi énje a tudatalattiban rejlik.”(<-jéghegy-elv: Freud!!!); a szépség, mint esztétikai érték már nem létezik nézetük szerint, a világ: groteszk, nyomasztó, bizarr, félelmetes, és itt használt kategóriákba soroljuk a fekete humort is. Két irányzat játszik szerepet: a fényképszerűen naturalisztikus részletekből felépített abszurd víziók (pl.: Salvador Dalí: Lángoló zsiráf, A polgárháború előérzete, Az emlékezet állandósá-ga, Átlagos légfejű bürokrata koponyahárfát fej; Magritte: Hamis tükör; Chagall: A muzsikus, Én és a falu; Max Ernst: Szent Antal megkísértése), s a vonzódás az ősi primitív mitikus formákhoz és jelképekhez (pl.: Jean Miró: Nők, madarak holdfényben; Paul Klee: A szép kertésznő, Katedrálisok városa, Téli nap, Duett; Henry Moore: Fekvő alak). Képviselői: Dalí, Magritte, Moore, Chagall, Ernst, Miró, Klee