| 		
		 
 Bagoly
  2010.02.10. 14:29 
Rendszertani besorolás: 
 
    
        
            | Ország: | 
            Állatok (Animalia) 
             | 
         
        
            | Törzs: | 
            Gerinchúrosok (Chordata) 
             | 
         
        
            | Altörzs: | 
            Gerincesek (Vertebrata) 
             | 
         
        
            | Osztály: | 
            Madarak (Aves) 
             | 
         
        
            | Rend: | 
            Bagolyalakúak (Strigiformes) | 
         
    
 
 
 
A bagolyalakúak (Strigiformes) vagy közismert nevükön a baglyok a madarak osztályának egy rendje. 2 család és 217 faj tartozik a rendbe. Egy időben a morfológiai konvergenciák (erős, kampós tépőcsőr) miatt a sólyomalakúakkal sorolták őket közös rendbe. Egyes vélemények szerint viszont a lappantyúalakúakak a legközelebbi rokonaik. 
A bagolyalakúak főleg éjszaka aktív ragadozómadarak. Puha és dús tollazatuknak köszönhetően hangtalanul tudnak repülni, így a zsákmányállatokon meglepetésszerűen ütnek rajta. Kitűnő hallásuk és látásuk van, az infravörös tartományt is érzékelik. Mély fülkagylóik aszimmetrikusan helyezkednek el, hatékonyabbá téve a térhallást. A szemük körül kör vagy szív alakú arcfátyol látható, ami valójában rövid, végükön behajló tollakból áll. Lábujjaikon erős karmok vannak, a külső ujjuk vetélőujj, azaz előre is és hátra is fordítható. Csűdjük tollas. Méretüket tekintve akadnak veréb és sas nagyságú fajok is. 
A bagolyalakúak étrendjében minden megtalálható a rovaroktól kezdve a madarakon keresztül a kisméretű emlősökig. Egyes fajok halásznak is. A zsákmányt egészben nyelik le, az emészthetetlen részeket később felöklendezik. Fészket nem építenek, vagy elhagyott fészkeket vagy faüregeket használnak. A tojók rendszerint nagyobbak a hímeknél. 
Magyarországon napjainkig tizenkét bagolyfajt regisztráltak: 
    - A hóbagoly (Nyctea scandiaca) és a karvalybagoly (Surnia ulula) nagyon ritka kóborló.
 
    - A gatyáskuvik (Aegolius funereus) és a törpekuvik (Glaucidium passerinum) ritka költőfaj az Északi-Középhegységben – annyira ritka, hogy ez utóbbi költését még nem sikerült bizonyítani.
 
    - Az uráli bagoly (Strix uralensis) terjeszkedik középhegységeinkben, sőt, már az Alföldről is jelezték.
 
    - Az uhu (Bubo bubo) már csak néhány helyen fészkel csak az északi országrészben és a Dunántúlon (jelezték Békés megyéből is).
 
    - A füleskuvik (Otus scops) többfelé is szórványosan fészkel odvakban.
 
    - A ritka réti fülesbagoly (Asio flammeus) pusztai élőhelyeken fészkel;
 
    - a hasonló erdei fülesbagoly (Asio otus) viszont gyakran megtelepszik a fasorok elhagyott szarkafészkeiben, varjútelepein, és egyre több helyen városokban is (parkokban, valamint lakótelepi erkélyek virágládáiban). Telente előszeretettel húzódik be a települések parkjaiba, ahol a nappalt elsősorban örökzöld fákon tölti.
 
    - A macskabagoly (Strix aluco) jellemzően erdőkben, parkokban fészkel (főleg öreg fák kikorhadt üregeiben, odvaiban), de rendszeresen megtelepszik padlásokon is.
 
    - A gyöngybagoly (Tyto alba) egykor szintén fák odvaiban fészkelt, de ma már szinte kizárólag padlásokon, tetőterekben és templomtornyokban.
 
    - A kuvik (Athene noctua) állománya folyamatosan csökken, hiszen fő fészkelő helyei a tanyák és állattartó telepek padlásai, táplálkozni pedig a legeltetett füves élőhelyekre, kis parcellás mezőgazdasági földekre jár, és így élettere a tanyák elnéptelenedésével, a pusztai legeltetés felhagyásával, az odvas pusztai fasorok eltűnésével egyre szűkül.
 
 
Baglyaink védelme: 
  
   A hazai                  bagolyfajok védelme nem minden esetben kapja meg a megfelelő figyelmet,                  holott sok szempontból veszélyeztetett fajcsoportról van szó.                  Magyarországon napjainkig 12 bagolyfaj előfordulását regisztrálták. 
A hóbagoly () és a karvalybagoly (Nyctea scandiaca) nagyon ritka                  kóborlók. Az Északi-Középhegységben ritka költőfaj a gatyáskuvik                  (Aegiolus fenereus) illetve a törpekuvik (Glaucidium passerinum),                  bár ez utóbbi faj költését még nem sikerült bizonyítani. 
Az uráli bagoly (Strix uralensis) középhegységeink terjeszkedőben                  lévő fészkelője, de van már alföldi előfordulási adata is. 
Az uhu (Bubo bubo) fogyatkozó számú fészkelőnk ma már alig néhány                  helyen fészkel csak az északi országrészben és a Dunántúlon, de                  Békés megyében volt példa alföldi költési kísérletére is. 
A füleskuvik (Otus scops) hazánk több területén szórványosan fészkel                  odvakban. 
A réti fülesbagoly (Asio flammeus) pusztai élőhelyeink kis számú                  fészkelője, míg a hozzá hasonló megjelenésű erdei fülesbagoly                  (Asio otus) gyakori fészkelője fasorok elhagyott szarkafészkeinek,                  varjútelepeknek és újabban egyre több helyen városokban is költ                  parkokban, valamint lakótelepi erkélyek virágládáiban.  
Az erdei fülesbagoly telelni előszeretettel keresi fel a települések                  parkjait, ahol elsősorban örökzöld fákon nappaloznak.  
A macskabagoly (Strix aluco) erdők, parkok jellegzetes fészkelője,                  elsősorban öreg fák kikorhadt üregeiben, odvaiban költ, de rendszeresen                  megtelepedik padlásokon is. 
A gyöngybagoly (Tyto alba) egykoron szintén öreg fák odvaiban                  fészkelt, de ma már szinte kizárólag istállók, tanyaépületek,                  állattartó telepek, magtárak padlásain és tetőtereiben valamint                  templomtornyokban fészkel.   
A kuvik (Athene noctua) állománya folyamatosan csökken, hiszen                  fészkelőhelyét elsősorban tanyák és állattartó telepek padlásai                  jelentik, táplálkozni pedig a legeltetett füves élőhelyekre, kis                  parcellás mezőgazdasági földekre jár. 
A tanyák elnéptelenedésével, a pusztai élőhelyeken a legeltetés                  felhagyásával, fészkelőhelyül szolgáló odvas pusztai fasorok eltűnésével                  egyre szűkül az élettere.  
A Nimfea Természetvédelmi Egyesület tagszervezetével, a Bagolyvédők                  Baráti Körével megalakulása óta vizsgálja a hazai bagolyfajokat                  veszélyeztető tényezőket, illetve pályázati forrásoktól függően                  állományfelmérést kezdeményez működési területén, illetve lehetőségeihez                  mérten végzi a szabadtéri állományvédelem aktuális teendőit.  
 
Veszélyeztető tényezők: 
 
1. Élőhelyek                    eltűnése 
Az élőhelyek átalakítása - gyepfeltörés, kis parcellás gazdálkodás                    helyett monokultúrák kialakítása, a jelenlegi erdészeti gyakorlat                    – súlyosan érinti az összes hazai bagolyfaj állományát. A réti                    fülesbagoly számára egyre kevesebb olyan pusztai élőhely maradt                    fenn, melyen hagyományos gazdálkodási módokkal kezelik fészkelő-                    és táplálkozóterületeit. Az erdei fülesbagoly leginkább varjúfélék                    elhagyott fészkeiben szeretnek költeni, de elvétve van példa                    földön, a csupasz talajon történő fészkelésre is. Bámulatos                    alkalmazkodóképességének köszönhetően ma már több városban is                    költenek, lakótelepi lakások erkélyeinek virágládáiban. Hagyományos                    fészkelőhelyei az utak menti fasorok, erdősávok nagyon megfogyatkoztak,                    a vetési varjú állománya igen megcsappant, holott elhagyott                    fészkei kedvelt költőhelyei az erdei fülesbaglyoknak. A füves                    élőhelyeken a legelés felhagyásával magas növényzet, sok esetben                    gyomtársulások alakulnak ki, melyek nagyon megnehezítik a baglyok                    táplálékszerzését, főleg a szűkös téli időszakban. A macskabagoly                    számára egyre szűkülnek a fészkelésre alkalmas öreg fákból álló                    erdőrészek, ahol biztonságban ki tudja költeni tojásait és fel                    tudja nevelni fiókáit. Az öreg állományú erdők letermelésével                    egyszerre veszíti el fészkelőhelyét és táplálkozóterületeit.                    Az újonnan telepített, egykorú és azonos fajú fákból álló ültetvények                    nem látják „erdő” funkciójukat, a madarak számára nem nyújtanak                    élőhelyet. A kuvik költőhelyeiül szolgáló tanyák sorra néptelenednek                    el, egyre több területen szűnik meg véglegesen az állattartás.                    Ez egyszerre érinti a költőhelyeket illetve a táplálkozóhelyeket                    is. A kuvik elsősorban rovarevő, de madarakat, kisemlősöket                    is zsákmányol. Legfőképpen a jószág körül élő és a tanyák fényeire                    gyűlő rovarokkal, és az istállók, magtárolók környékén élő rágcsálókkal                    táplálkozik. Az állattartás megszűntével eltűnnek zsákmányállatai,                    a tanyák elnéptelenedésével, lepusztulásával pedig eltűnnek                    költőhelyei is. A füleskuvik fészkelőhelyeiről pontos hazai                    elterjedéséről még nincs pontosan kialakult kép, de számos fészkelőhelye                    ismert szerte az országban. Öreg, odvas fákkal tarkított gyümölcsösök,                    kertek, fás legelők nyújtanak fészkelőhelyet ennek a kis termetű,                    rovarevő bagolyfajnak. Az öreg fák kivágása és a legeltetés                    felhagyása egyaránt komolyan veszélyezteti állományát, hiszen                    a felgyomosodott, rovarokban szegény területeken nem jut elegendő                    táplálékhoz és fészkelőhelyet sem talál. A gyöngybagoly a kuvikhoz                    hasonlóan sorra veszíti el fészkelőhelyeit, hiszen a tanyapadlások,                    régi istállók lepusztulásával, templomok, istállók, magtárak                    és állattartó telepek padlástereinek teljes lezárásával megszűnnek                    fészkelési lehetőségei. A monokultúrás mezőgazdaság pedig a                    táplálkozási lehetőségeit csökkenti.  
 
2. Mezőgazdasági vegyszerhasználat, rágcsálók vegyszeres                    irtása 
Sajnos mind a mezőgazdaságban mind a hétköznapi életben bevált                    gyakorlat a kártevőnek kikiáltott rágcsálók vegyszerek segítségével                    történő irtása. Ez a vegyszerhasználat azonban több szempontból                    is rendkívüli veszélyeket jelent általában a bagolyfajokra.                    Egyrészt nagy területeken irtja ki a baglyok táplálékállatait,                    másrészt a mérgezést szenvedett, még élő rágcsálókat zsákmányoló                    baglyok maguk is a mérgek áldozatává válnak. A mérgezett rágcsálót                    fogyasztó bagoly keserves kínok között pusztul el, így költési                    időben a szülőmadarak nélkül maradt fiókák éhenpusztulnak. Rendszeresen                    van példa arra is, hogy a teljes bagolycsalád mérgezés áldozatává                    válik, hiszen a szülőmadarak mérgezett rágcsálót hordhatnak                    a fiókáknak, miközben a zsákmányból maguk is fogyasztanak. A                    rovarirtó szerek használata pedig a rovarevő bagolyfajok (kuvik,                    füleskuvik) táplálékbázisát csökkentik illetve szintén mérgezésüket                    okozzák.  
 
3. Közlekedés, úthálózat fejlesztés 
A közlekedési infrastruktúra töretlen fejlesztése összefüggő                    élőhelyeket vág végérvényesen ketté, számos növény- és állatfaj                    populációját sodorva a kipusztulás szélére. Az új utak építése                    a baglyok táplálkozóterületeit is kettészelik, de a meglévő                    úthálózat sem okoz kevesebb problémát. A baglyokat megdöbbentően                    nagy számban gázolják el a közutakon. A takarmányszállító teherautók                    folyamatosan szórják szét a gabonaszemeket az utak mentén, míg                    a felelőtlen autósok pedig szemetüket, ételmaradékaikat dobálják                    ki a járművek ablakain. Az utak széle ennek köszönhetően vonzza                    a rágcsálókat. Az utakra táplálkozni járó rágcsálókra pedig                    rendszeresen vadásznak a baglyok. Az út felett vadászó- és zsákmányoló                    baglyokat pedig sajnos elüthetik az autók. A kuvik pedig rendszeresen                    jár vadászni az autók fényére az utak közelébe repülő rovarokra.                     
 
  
 Körülöttünk                  élő baglyok: 
   Több bagolyfaj él kultúrkörnyezetben, akár a tanyákat,                  állattartó telepeket, akár a parkokat vagy a településeket vesszük                  figyelembe. A kuvikok újabban több esetben a településeik szélein                  ütnek tanyát, ezeken a helyeken rendszeresen lehet látni és hallani                  is. A gyöngybagoly a templomok és istállók padlásain fészkel,                  a ki- és beszálló madarak, valamint a település szélein vadászó                  egyedek megfigyelhetőek. A macskabagoly is beköltözhet padlásokra,                  de parkokban is rendszeresen felbukkan, jellegzetes hangjáról                  pedig nagyobb távolságból is tudomást szerezhetünk jelenlétéről.                  Az erdei fülesbagoly az elmúlt években több meglepetést is okozott.                  Rendszeresen telel települések parkjaiban, elsősorban örökzöld                  fákon, de egyes helyeken, ahol varjúfélék belterületen költenek,                  ismert volt egy két költése. Azonban az elmúlt években egyre több                  városban lakótelepek erkélyeinek virágládáiban költ. Ragadozóktól                  mentes környezetben tudják fiókáikat felnevelni, bár sok helyen                  nem örülnek a baglyok megjelenésének, később a fiókanevelés idején                  pedig az eleségkérő fiókák hangoskodása okoz kellemetlenséget                  a lakóknak. A virágládában illetve urbánus körülmények között                  fészkelő erdei fülesbaglyok megfigyelésével nagyon sok hasznos                  információ gyűjthető a baglyok életéről, párválasztási, fiókanevelési                  és táplálkozási szokásaikról, hiszen egyedülálló módon, egészen                  közelről, a madarak zavarása nélkül lehet tanulmányozni életüket.                  Sokkal megdöbbentőbb tény, hogy az erdei fülesbaglyok városi környezetben                  télen is fészkelhetnek. A macskabaglyokról már korábban is ismert                  tény volt, hogy kedvező időjárás esetén már januárban lerakhatják                  tojásaikat. Tiszaújvárosban 2004-2005 telén illetve 2005-2006                  telén illetve Kisújszálláson 2005-2006 telén költöttek baglyok                  urbánus környezetben. A téli költésre a szokatlanul enyhe időjárás                  adott lehetőséget, valószínűleg nem egyedülálló jelenségről van                  szó. Téli költés esetén a fiókák könnyen elázhatnak és megfázhatnak,                  vagy lábaik fagyási sérüléseket szenvedhetnek. Ennek ellenére                  Tiszaújvárosban mindkét évben eredményesen nevelték fel fiókáikat                  a madarak. A Nimfea Természetvédelmi Egyesület gyűjti az adatokat                  a településeken költő erdei fülesbaglyokkal kapcsolatban illetve                  lehetőségeihez mérten rendszeres adatgyűjtést szervez több településen                  a telelő állomány nagyságának megismeréséhez.  
 
                 Védelmi teendők: 
   A bagolyfajok állományának védelmének számos összetevője                  van. Legegyszerűbb és legolcsóbb módszer a mesterséges költőhelyek                  kialakítása állattartó telepeken, odúk kihelyezése erdőkben, fasorokban.                  Ezen túl a Nimfea Természetvédelmi Egyesület gondoskodik a sérült                  egyedek ellátásáról, hosszútávú gondozásáról és visszavadításáról.                  Emellett a Nimfea TE fellép minden olyan beruházás ellen, amely                  értékes élőhelyeket, közöttük a baglyok fészkelő és táplálkozóhelyeit                  érinti. Rendszeres állományfelméréseket végez több fajjal kapcsolatban,                  tekintettel mind a fészkelőhelyekre, mind a telelőhelyekre. Lakossági                  megkeresések kapcsán rendszeresen segítséget nyújt a Nimfea TE                  a baglyokkal kapcsolatos kérdések és problémák terén, szakmai                  támogatást nyújt a baglyokkal kapcsolatos szakdolgozatok készítéséhez,                  speciális programjaival, előadásaival növeli a bagolyfajok ismertségét,                  népszerűségét, miközben igyekszik a tévhiteket szétoszlatni.  
 
 
  
	         
		 
	        
	        |  |